Ha valaki még egyszer azt találná mondani, hogy minden rosszban van valami jó, egy tompa tárgynak látszó kerékkulccsal meggyőzöm arról mekkorát téved. De ne szaladjunk ennyire előre.
Reggel írtam a dokinak, ha a matematika törvényei nem változtak mostanában, akkor abakuszon és logarlécen mérve is ennyi volt a 10 nap. Let me free baby! Hamar érkezett a hivatalos válasz, teljes terjedelmében idézem:
“Örülök, hogy jobban van, hétfőtől dolgozhat.”
Aha…jó. Legalább nem azt mondta, hogy muszáj is. Izgatottan kerestem a mellékletet, hátha küldtek oklevelet vagy masnis emléklapot a heroikus küzdelmemért cserébe, de b..ki semmi. Semmi!! Azt sejtettem, hogy nem vágnak hozzám arany Rolexet, viszont egy biankó receptet tetszőleges narkotikumra vagy egy lovacskás matricát mégis. Hát nem. Akkor ennyi volt.
A férfiakban bonyolult lelki mechanizmusokon keresztül játszódik le a gyász. Tombolni kell, pont. Szükségünk van rá, hogy érezzük, visszaszereztük az irányítást. Csalódottságomban leballagtam az autóhoz, mert 5 napja beindítva sem volt, gondoltam megkergetem kicsit a nulláson. Meg amúgy is mindig jobb kedvre derít, ahogy páran hanyatthomlok menekülnek az angel eye elől ha meglátják a visszapillantóban. Priceless.
Hangsúlyozom nem szoktam senkit letolni, villogni, dudálni, sőt. Én vagyok az a béemvés aki be-, ki-, átenged, lassít, miegymás. Kínkeserves másodpercek szoktak eltelni egy-egy esetnél míg dekódólják az inputot:
Ez egy BMW…integet, beenged…de ez egy BMW…még mindig integet…most ez tényleg beenged?
Épp kezdtem élvezni a szabadságot és a napsütést mikor felvillant egy sárga vészjelzés a műszerfalon. Ami a felfüggesztés hibájára kívánt utalni. Hívtam Gerit a műhelyben, beszaladnék egy hibakódolvasásra. Egy szónak is száz a vége: légrugócsere fékbetéttel a diagnózis, mert ezek így hand-in-hand fejezték be az együttműködést. Kicseréltük. Príma, pont hiányzott.
Pár órával és húszezressel később hazaértem. A megszokott parkolóhelyemet elfoglalta egy Corsa-s jobbágy. Itt már felsejlett bennem megboldogult alföldi nagyanyám mondása, miszerint a ló..nak is van vége, most már elég legyen.
De ilyen könnyen azért nem győznek le. Gondoltam egyet és az esélytelenek nyugalmával regisztráltam egy közösségi adománygyűjtős oldalra. Indítok egy kampányt az Alfa talpraállítására, amit tetszőleges összeggel lehet támogatni. Ha teljesül a célösszeg, csinálok egy blogot és ott folytatom a népfárasztást cserébe. Folyamatosan beszámolok a felújításról ésatöbbi. Vezetni persze sose fogjátok😛 Még a bankkártyával kellett volna ehhez bűvészkedni valamit, de George-ot most (megint) karbantartják délelőttig. Na ezen a ponton adtam fel végérvényesen, hogy ennek a történetnek valaha is happy end lesz a befejezése. Olyat még Hollywoodban sem írnak hozzá.
Hát ilyen volt az én karanténom🙂
Szevasztok!😉