Mivel ez nem egy tematikus blog, nézzétek el, hogy csapongok. Ez most ilyen lesz. Pár napja ért véget a film (bár már 1 hétnek tűnik), hát pont gondolni se akarok semmire, ami evvel kapcsolatos. Az bebizonyosodott, hogy szükség van a filmszakmás posztok folytatására. Mert az a vállalhatatlan színvonal, ami itt volt lassacskán regénybe illő. Überbéna hazudozás (2 perc alatt megbuktak vele) több alkalommal, felkészületlenség, majd gyerekes módon a felelősség hárítása, nevetséges szinten. A sz..t természetesen mindenki számára jól észrevehetően kenték, hogy a kívülálló, más részlegbeli számára úgy tűnjön valóban hibáztunk.
Nem tudom sértő vagy vicces már ez az óvodás tempó. Hogy elhiszi a szerencsétlenje, hogy ez majd működik. Igazából felháborító és nekem kínos már. De nyugtat, hogy mindketten tudjuk: egy tehetségtelen senki vagy. Te magadról, én rólad. Kapálózhatsz, de a következő melód is ilyen lesz. Ugyanúgy átlátnak rajtad az “öregek”. Ugyanúgy semmibe vesznek és megvetnek. Aztán keresztbe tesznek ahol csak tudnak. Jó munkát Neked/Nektek!
Szabadságom első napjai az összevissza kapkodásról szóltak. Bő 4 hét sok idő, míg nem tudsz érdemben foglalkozni a hétköznapok dolgaival. Volt szerencsém az Alfában tetőkárpitot, pollen-, és levegőszűrőt cserélni, pedikűröztetni, csipcsup ügyeket intézni. Hiàba csinálom ezt már 15 éve, a mai napig nehéz a váltás a két “világ” közt (filmezés és valóság). Perpill a leendő házunk tulaja által főzött pálinkát szürcsölöm almalével, miközben a karácsony óta a humidoromban érlelt Montecristo szivart pöfékelek a nyári éjszakában. Nesze neked kiegyensúlyozottság.
Anno 2 évre leszoktam a dohányzásról. Hülyeség vagy sem mágneses biorezonancia kezeléssel. Nem volt semmi szenvedés, imádtam. Lapult az egyik dobozomban egy forgatásról kapott kellék szivar évek óta. Pontosabban egy Te-amo Toro. Akkor, tudatlanként fogalmam sem volt, hogy miről szól ez az élvezet, de egy nyári grillparti és némi alkohol mellett úgy gondoltam ideje elpöffenteni.
Nehéz megfogalmazni azt az érzést, de rabul ejtett. Sok-sok elszívott szivarral és utánaolvasással később már magabiztosan mondhatom: kevés kikapcsolóbb és felemelőbb dolog létezik, mint egy nyár estén a csillagos ég alatt üldögélve egy jó szivart pöfékelni 1-1,5 órán át. Legalábbis számomra. Kábé mindenkinek van valamilyen szivaros élménye. Legtöbbször vacak, mert a legelemibb szabályok sincsenek betartva.
Nem akarok filozofálni, de a szivarozás nekem remek metaforája annak, ahogyan az életet éljük. A részletekben rejlik az ördög! Lehet neked pénzed bármire, ha nem tudod hogyan használd jól. Alap eset, hogy kapsz/veszel egy rommá száradt szivart, amit meggyújtasz, nagyokat szívsz bele, letüdőzöd, aztán rosszul leszel, mert keserű, sok, kellemetlen. Bánatomra egy már megszűnt blog, a Szivaros volt számomra a mentor ebben. A szerzője Herr_Jürgen utánozhatatlan kifinomultsággal vezetett végig ennek a páratlan kikapcsolódásnak a rejtelmeibe.
Ha kicsit is érdekel a téma, még mindig elérhetőek az írásai, tesztjei. Hétről-hétre kipróbált egy-egy szivart és kíméletlen őszinteséggel, ízléssel osztályozta őket. Az a hihetetlen, hogy anno abból a kiszáradt, közepes minőségű szivarból így is “átjött” az az érzés amiért bele lehet ebbe szeretni. Hogy mi a szivarozás? Herr_Jürgen szerint:
“A szivarozás a pihenésről, kikapcsolódásról, önmagunk megjutalmazásáról szól, minőségi dohánylevelek elfüstölésének módjával. Mindig erre kell törekedni. Amikor szivarozásra készül az ember, kiválasztja az időt a legmegfelelőbb helyet és esetleg a társaságot.”
Élvezzétek most a nyarat, kapcsolódjatok ki, pihenjetek, éljetek. Ez számít, a hülye filmezés meg ráér. Majd folytatjuk.