Mióta időmilliomos lettem és büntetlenül ébren lehetek hajnalokig, újra felfedeztem az olvasás örömét. Némiképp kényszerből és mert megtehetem, hogy akkor kelek fel, mikor minden becsületes ember már a munkahelyén gyűlöli az életét.
Így bukkantam rá korábbi kedvencemre, Lee Iacocca – Vezetőink, hol vagytok? című könyvére. Ami manapság éppúgy aktuális, mint egy Ady vers (A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája). Nem fogom elspoilerezni, de ízelítőnek néhány idézet:
“Egy vezetőben kell lennie kurázsinak. Pontosan a tökösségről beszélek. (…) A hencegés nem bátorság. A kemény beszéd nem bátorság. (…) A kurázsi a XXI. században nem pózolást és hősködést jelent. A bátorság eltökéltség amellett, hogy leülünk a tárgyalóasztalhoz és beszélünk. Ha politikus vagy, a bátorság azt jelenti, hogy állást foglalsz, még akkor is ha tudod, hogy szavazatokba kerül majd.”
“Nem lehet vezető az, akinek nincs józan esze. Ezt Charlie Beacham-szabálynak hívom. Amikor még fiatalemberként belevágtam az autóüzletbe, egyik első állásom a Fordnál volt területi menedzserként Wilkes-Barre-ben, Pennsylvaniában. A főnököm egy Charlie Beacham nevű pasas volt, aki a keleti part regionális menedzsereként dolgozott. Charlie igazi déli volt, meleg hanghordozással, hatalmas mosollyal és megacélozott bensővel. Charlie mindig azt mondogatta: “Emlékezz rá Lee, hogy emberi lényként nincs másod, mint a gondolkodásra való képességed és a józan eszed! Ha nem tudsz megkülönböztetni egy adag lószart egy adag vaníliafagylalttól, akkor nem fogsz boldogulni.”
Lee 1946-ban lépett be a Fordhoz. Végigjárva a ranglétrát 1970-78-ig a cég vezérigazgatója, majd a Chrysler igazgatóságának az elnöke és vezérigazgatója egészen nyugdíjjazásáig. Ha vezetésről van szó, mondhatjuk tudja miről beszél. Kérlelhetelten őszinteséggel fogalmazza meg kritikáit a politikáról, társadalomról, államigazgatásról. Szemben a nettó okoskodással válaszokat és megoldást is ad közérthetően, sallangoktól mentesen.
Az eredeti kiadás 2007-ben jelent meg, főként az akkori amerikai közeget górcső alá véve. Ami mai magyar kontextusba helyezve kísérteties hasonlóságokat mutat. Egyszersmind felvillantva, hogy máshol sincs Guccsiból a kerítés. “A demokrácia nem a nézők sportja.”
A könyvben sok egyébb mellett szóba kerül az akkor még szenátor Joe Biden is vagy Barack Obama, akikről ma már tudjuk milyen pályát jártak be. És még sokan mások. A választások, szavazás fontossága. Ami itthon külön trauma, mert általam értelmesnek, műveltnek hitt emberek is úgy ignorálják 4 évente, válogatott hülye kifogásokkal, hogy az agyam ledobja a vezérműláncot. Mert éppen ők teremtik meg azt a helyzetet a kifogásaikkal, amikre hivatkoznak. Logikailag kábé annyi, mint “Nem fürdök, mert úgyis büdös leszek. …miért van itt ilyen k..va büdös?”
Mindenképp érdekes olvasmány így, tizenpár évvel később. Igen, fent van az nCore-on.