A napokban kezdtem vacakul érezni magam és vakargatni a fejem, mert bár már mankók nélkül bicegek, de egy vadabb forgatást ha agyoncsapnak se tudok még végigcsinálni. Aztán megcsörrent a telefonom. De előbb: kereken 2 hónapja, hogy a térdkalácsommal együtt kifordult a helyéről a világ. Jubileum, hurrá ünneplünk! Ja, nem.
Míg gyermeki tehetetlenséggel figyeltem, ahogyan kirabol az élet és apasztja a bankszámlám hétről hétre, (rám a legkevésbé sem jellemző módon) nem nagyon zavart. Jó pár éve, hogy Miklós Kiszámoló blogjának köszönhetően átértékeltem a pénzügyeimet és egy kimerítő, hosszabb projekt után sem szórom már úgy a deákferencet, mintha nem lenne holnap. Csak azért, hogy kárpótóljam magam a kiesett hetekért, hónapokért.
Szóval most sem kellett a Live Jasmin-ra regisztrálni és a Chubby szekcióban árulni a testem nyálcsorgató perverzeknek a napi betevőért. Azért az is valami. Valójában a héten megkezdődött már a visszatérésem. Egy kedves operatőr barátom szervezte a forgatócsapatot egy kisebb munkára. Én viccből beírtam a csoportba, hogy ugyan már bicegek, de aligha van ki velem a vízből. Mire a válasz: nekem úgy is jó vagy!
A sors fintora, hogy az Országos Mentőszolgálatnak forgattunk 2 napig. Hasonló állatfajta, mint a filmes (cigányélet, nincs két egyforma nap, stb), így könnyen elboldogultunk. A lábam is egész jól bírta, de a srácok is segítettek mindenben. Ha nem volt különösebb történés, konkrétan elzavartak leülni. A lábas poénok kimaxolása mellett naná.
Szóval sokat agyaltam hogyan bírom majd a strapát, aztán megcsörrent a telefon. Az egyik gyártó cég vezetője hívott, akikkel egy ideje már remek munkakapcsolatom van. Novembertől december közepéig várható egy 30 napos projekt, amiben számítanak rám. Jellemzően utazós, kis eszközigényű riportok, imázsfilmek ezek. Ami álomszerűen passzol most a nyomi térdemhez. Ezen felül még 4 másik napra is felkértek, plusz a csapatomnál is visszatérek másik 4-re a következő héttől. Erre az évre assz’em én meg is nyugodtam.
Aki követi a blogot, annak korábban már mondtam, hogy könyökölés és hátbaszúrás nélkül is csörög a telefon ebben a szakmában, nem kell aggódni. A sors, karma, jóisten, nevezze ki minek akarja, mindig besegít. Csak adj neki lehetőséget, legyen biztonsági tartalékod a nehéz időkre. Hegyibeszéd off.
A héten új szakaszba lépett az ingatlanvásárlásunk. Egy benszülött népcsoport, 6 emlősfaj és számolatlan rovar, növény kiírtását biztosra okozó papírhalom szignózása után kb. már csak várni kell és megdob minket a bank az igényelt összeggel. Amit jó lesz ha megszaporáznak, mert mire a költözésig jutunk, a kislányunk lehet úgy dönt, elég a bezártságból és beleszületik a buli kellős közepébe. De nem aggódjuk túl a dolgot, lesz ami lesz, megoldjuk. A lényeg, hogy már a saját otthonunkban fog felnőni. Ezt mindketten alapfeltetelként szabtuk meg mikor a gyerekvállalás mellett tettük le a garast.
Végül szeretném még megemlíteni azokat, akik a szaktudásukkal, személyiségükkel segítik a felépülésemet. Csűrös Éva gyógytornász-humánkineziológust a Gyógytorna Szigetnél, aki évekkel ezelőtt is rendbehozott a gerincsérvemből. Ne tévesszen meg a fotó róla, nagydumás, életimádó és legfőképp vérprofi. Mindkét esetemnél többet mondott el az állapotomról a leletek átnézése után, mint bármelyik kezelőorvosom. Valamint Jánosi-Csapó Dorina masszőrt, akivel még friss az ismeretség. De amellett, hogy 60 perc után kábé újjászületve kelek fel, rendületlenül hallgatja míg ezt az időt megállás nélkül végigdumálom. Keressétek őket bizalommal.
Visszaolvasva egyetlen káromkodás nélkül ment le a poszt. K..vajó!